Magyarország fosszilis energiahordozókban szegény ország, így jelentős kőolaj- és földgázimportra szorul. Az energiabiztonság szempontjából kulcsfontosságú forrásdiverzifikáció is nagyon lassan halad. A meglévő energiatermelési infrastruktúra jelentősen elöregedett és nem hatékony.
A modellünk szerint két lehetséges fejlődési út áll a magyar energiaszektor előtt:
- Az egyik lehetőség, hogy jelentős erőfeszítések történnek a megújuló energiaforrások széleskörű használata, valamint komoly előrelépések az energiahatékonyság területén, párhuzamosan az energiaszektor decentralizációjával, ahogy azt a ZÖLD forgatókönyv szemlélteti.
- A másik lehetőség, hogy a jövőbeli beruházások csak igen kisszámú, nagy méretű erőművek, új nukleáris és fosszilis kapacitások létesítésére fókuszálnak, ami egyre erőteljesebben centralizált energiatermeléshez vezet. Ez a stratégia az ATOM forgatókönyvnek felel meg, egyre erőteljesebben centralizált energiatermeléshez vezetne.
Mindkét megoldás jelentős befektetési költségeket jelent az ország számára a következő évtizedekben. Abban az esetben, ha az ország a fosszilis és nukleáris kapacitások fejlesztése mellett dönt, a magas befektetési költségek - új atomerőművi blokkok felépítése miatt - főként 2030 előtt jelentkeznek (tekintve, hogy további új blokkok építésével az ATOM szcenárióban sem számoltunk, a jelenleg érvényes 2011-es Energiastratégia atom-szén-zöld forgatókönyvének megfelelően). Ha az ország inkább a megújuló energiaforrások és energiahatékonyság mellett teszi le a voksát, akkor a befektetési költségek nagy része a 2030-2050 közötti időszakra esik. A befektetések üteme egyre fokozódni és gyorsulni fog, hiszen ahogy egyre nagyobb arányú lesz a potenciálok kihasználása, úgy a kapcsolódó technológiák költsége is egyre alacsonyabbá válik.
1. ábra: Az egyes forgatókönyvek áramtermelésének költségvonzata
2030-ban még nincs nagy eltérés az egyes forgatókönyvek teljes költségvonzata között, hosszabb távon azonban a különbség szembetűnő.
Az ATOM forgatókönyvben az új atomerőmű befektetési költségei mellett jelentős tüzelőanyag-költséggel kell számolni hosszú távon, amelyhez a szén-dioxid-kibocsátások magas költsége kapcsolódik. A még működő hagyományos erőművek tüzelőanyag-költsége 2030-ban még a ZÖLD forgatókönyvben is jelentős összeget tesz ki, 2050-re viszont e tekintetben jelentős különbségek várhatóak az ATOM és a ZÖLD forgatókönyv között.
2030 és 2050 között a ZÖLD forgatókönyv befektetési és a hálózatfejlesztés költségei ugyan magasabbak, mint az ATOM szcenárióban, összességében azonban jelentős költségcsökkentés érhető el a kisebb tüzelőanyag-igény, illetve a szén-dioxid-kibocsátás költségének alacsony szintje miatt.
A KÖZTES forgatókönyvek összehasonlításakor megállapítható, hogy hosszú távon jelentős költségcsökkentés érhető el, ha az energiatermelés modernizálása mellett sikeres energiahatékonysági intézkedések megvalósításával az energiaigények abszolút nagysága is csökken. A KÖZTES-B forgatókönyv által kínált - a ZÖLD szcenárióhoz képest mérsékelt – energiahatékonysági fejlődési útnak is jelentős költségcsökkentő hatása van, ha a villamosenergia-rendszer összköltségeit elemezzük.
Megjegyezzük, hogy a fenti összehasonlítás a beruházási, működtetési, hálózatfejlesztési, üzemanyag- és szén-dioxid-költségek egyszerűsített számításán alapul a nemzetközi szakirodalomra és a Nemzetközi Energiaügynökség árelőrejelzéseire támaszkodva, a technológiai fejlődés figyelembevételével, 9%-os diszkont ráta alkalmazása mellett. A szén-dioxid-kibocsátás költségeinek elemzéséhez 2030-ban egy tonna CO2-kibocsátás jogának értékét 40 euró/tonnában határoztuk meg. 2050-re az igen konzervatív 50 euró/tonna értéket használtuk (egyes tanulmányok 110 euró/tonna értékkel is számolnak). A kutatás korlátai miatt bizonyos járulékos költségekkel – mint a finanszírozás és a tőke, a hálózatra való rákötés költségei illetve az erőművek rugalmasságát befolyásoló egyéb tényezők – nem számoltunk.
Összességében hosszú távon egyértelműen a decentralizált energiarendszerre, a megújuló energiaforrások fokozott használatára és a széleskörű energiahatékonysági intézkedésekre építő ZÖLD szcenárió válik a legolcsóbbá. Az ATOM és a ZÖLD szcenáriók közötti különbség a teljes, 2050-ig tartó időszakban mintegy évi 30 milliárd euró - ennyivel lenne olcsóbb a ZÖLD szcenárió megvalósítása és működtetése egy évre vetítve.
A ZÖLD forgatókönyv – többek között – a helyi gazdaságfejlesztés, a munkahelyteremtés, a környezeti állapot javítása, illetve a környezeti kockázatok csökkentése szempontjából is előnyös. Ez a szcenárió, s az általa felvázolt út a nemzetközi trendekhez illetve a hosszú távú európai célokhoz is jól illeszkedik. Magyarország, mint kis és fosszilis energiahordozókban szegény ország számára elengedhetetlen, hogy minél szervesebben beilleszkedjen az európai energiagazdaság szerkezetébe.