Ez a forgatókönyv a business-as-usual filozófia szerint a jelenlegi hivatalos energiapolitika folytatásával számol, azaz elsősorban a Paksi Atomerőmű bővítésére épít. Az EU által használt referencia modelltől eltérően azonban hosszabb távon, a hatályos magyar energiastratégiában tervezetten felül további atomerőmű bővítésével nem számolunk, így a fosszilis alapú energiatermelés jelentősége is megmarad, miközben a megújulók részaránya számottevően nem nő 2050-ig.
Az energiafelhasználás folyamatosan növekszik, az ország erős földgáz- és kőolajfüggősége megmarad. (2050-ben a végső energia-felhasználás közel 71%-a)
Az atomenergia részesedése is magas az energiamixben (2030-ban 41,7%, és a kiöregedő blokkok bezárása után, 2050-ben is 20,8%).
A megújulók részaránya 2050-re is csupán 15,3%-ra nő.
Az ipar végső energia-felhasználása folyamatosan növekszik 2050-ig, ennek mintegy felét az energia-intenzív ipari folyamatok fogyasztása teszi ki.
Az energia-hordozók szerkezete jelentősen nem változik.
Az alternatív mobilitás részesedése alacsony, a hagyományos benzin illetve dízel meghajtású autók (2030-ban arányuk 87%, 2050-re 80%) határozzák meg a szektor energiaigényét.
Így a közlekedési szektor a jövőben is jelentősen függ az import kőolajtól.
A személyautók száma, a közúti közlekedés jelentősége olyan mértékben növekszik, ami az új közlekedési eszközök energia-hatékonyság javulását túlkompenzálja.
A lakossági végső energiafelhasználás 2050-ig folyamatosan nő (2050-re eléri a 64,26 TWh mennyiséget), a megújuló energiaforrások csak az igények töredékét tudják fedezni.
2030-ban még nincs jelentős eltérés az egyes forgató-könyvek költségvonzata között, 2050-re viszont az ATOM forgatókönyv lesz a legdrágább opció.
Ez a forgatóköny az Európai Unió által használt modellnél jóval kisebb, 2400 MW-nyi nukleáris kapacitást feltételez 2050-ben.