Az energiahatékonyság a legolcsóbb energiaforrás, ahogy azt az Európai Unió is elismeri. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai alapján, ha az Európai Unió tagállamai teljesen kihasználnák az energiahatékonyságból eredő lehetőségeket, az számukra 1,1%-os GDP növekedést eredményezne. Az Európai Bizottság becslése szerint pedig minden újabb 1% energiamegtakarítás 2,6%-kal csökkenti az EU földgázfüggőségét. Az energiahatékonysági beruházások számos más előnnyel is járnak: költségmegtakarítást érnek el, egészségesebb lakókörnyezetet biztosítanak, munkahelyeket teremtenek, valamint csökkenik a káros környezeti hatásokat.
Az Európai Unió 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikai keretrendszere szerint 27%-kal kell növelni az energiahatékonyságot az előrejelzett energiafogyasztáshoz képest. A célkitűzést 2020-ban felül kell vizsgálni, legalább 30%-os uniós szintet tartva szem előtt, a párizsi klímaegyezményre is tekintettel.
Az Energiaklub Negajoule 2020 kutatása szerint Magyarország teljes primerenergia-felhasználásának 33%-át emészti fel a lakóépületek – főként családi házak – fűtési és melegvíz-igénye. Amennyiben a háztartások minden gazdaságosan kivitelezhető energiahatékonysági korszerűsítést megtennének, 117 PJ primer energiát megtakaríthatnának (Energiaklub 2011). Ehhez 2020-ig évente átlagosan 160 ezer háztartásban kellene – elsődlegesen hőszigetelésre és nyílászáró-cserére irányuló – beruházást végrehajtani. Emellett az állami oktatási és irodaépületek energiahatékonysági potenciálja (primer energia) is meghaladja a 3 PJ-t (Energiaklub 2013).
A Greenpeace International által Magyarországnak kidolgozott, 2050-ig szóló alternatív forgatókönyve (Teske, S. et al. 2007), az Energia[forradalom] szintén ambiciózus energiahatékonysági intézkedésekkel számol (az EU dekarbonizációs célját és az atomenergia kivezetését szem előtt tartva), nagy hangsúlyt helyezve pl. az erőművek hatékonyságának növelésére és a hálózati veszteségek csökkentésére. A teljes végfelhasználói energiaigény a Greenpeace szcenáriója szerint 2005-höz képest kevesebb mint harmadára, 220 PJ-ra csökkenthető 2050-re.
Az Erre van előre! kutatócsoport szintén ambiciózus jövőképe azt vizsgálta, hogy a hatékonyság, mint műszaki tényező, valamint a mértékletesség, mint emberi tényező hogyan teszik lehetővé a jövőbeli energiaigények radikális csökkentését, így a megújuló energiaforrások arányának akár 100%-ra növelését (Munkácsy B. [szerk.] 2011). A két tényezővel számolva jövőképük szerint 2030-ig 50%-ra, 2050-ig 27%-ra csökkenthető az energiafelhasználás 2005-höz képest.
Habár a hazai energiahatékonysági potenciálok teljes kiaknázásától még igen messze állunk, már most megmutatkoznak a korábbi energiahatékonysági intézkedések hatásai. A 2015-ben megjelent III. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv a 2008-2012 között elért 79,3 PJ megtakarítás mellett további 73 PJ-t irányoz elő 2020-ra Magyarország végső energiafelhasználásában.
Modellünkben az ATOM és a KÖZTES-A forgatókönyvekben abból indultunk ki, hogy a fogyasztói oldalon nincsenek érdemi intézkedések, a lakosság végső energiafelhasználása 2050-ig folyamatosan nő, az épületenergetikai korszerűsítések volumene alacsony marad (hozzávetőleg 15 ezer lakást újítanak fel 2030-ig, és 35 ezret 2050-ig). Ezekben a forgatókönyvekben a régi háztartási gépek cseréjében sem várunk trendváltozást. Ezzel szemben a ZÖLD és a KÖZTES-B forgatókönyvekben különböző szintű energiahatékonysági intézkedéseket feltételeztünk.
1. ábra: Az egyes forgatókönyvekben elért energiahatékonyság
A KÖZTES-B forgatókönyv mérsékelt energiahatékonysági intézkedéseinek (2050-ig mintegy 1 millió háztartás energetikai korszerűsítésével) köszönhetően is van pozitív irányú elmozdulás, a ZÖLD forgatókönyv pedig kimagasló hatékonyságjavulást eredeményez.
A legnagyobb arányú energiamegtakarítás a lakó- és kereskedelmi épületek, illetve középületek vonatkozásában érhető el. A ZÖLD forgatókönyvben jelentősen szigorodnak az épületenergetikai előírások és igen jelentős a lakóépület-modernizáció (2030-ig akár 1,5 millió, 2050-ig pedig 2 millió lakás is megújulhat).
A lakosság a nagy háztartási gépek cseréjét is végrehajtja. Az iparban és a szolgáltatási szektorban a széles körű energiahatékonysági intézkedések és innovatív termelési módok – pl. hidrogén alapú rendszerek – bevezetésével, míg a közlekedésben a fenntartható, alternatív közlekedési módok elterjedésével csökkenthető a fosszilis tüzelőanyagok iránti igény. A közlekedésben így 30%-os, az ipari szektorban pedig 13%-os energiamegtakarítás érhető el 2050-ig. Emellett a mezőgazdaságban a helyben elérhető energiaforrások jobb kihasználása járul hozzá az energiaigény csökkentéséhez. A fentieknek köszönhetően az ATOM forgatókönyvhöz képest jelentősen csökken a ZÖLD forgatókönyv végső energiaigénye. A ZÖLD szcenárió villamosenergia-igénye is drasztikusan csökken, körülbelül az ATOM forgatókönyv lakossági áramfelhasználásának a felét teszi ki.
2. ábra: A Deep decarbonization pathways projekt eredményeinek összehasonlítása az ATOM illetve a ZÖLD forgatókönyvek eredményeivel. Az x tengely 2010-es egy főre eső végső energiafelhasználást, az y tengely az energiahatékonysági intézkedésekkel elérhető fogyasztáscsökkenést mutatja.
A két forgatókönyv végső energiaigényét a nemzetközi összehasonlítást nyújtó Deep decarbonization pathways projekt (2015) eredményeivel összevetve jól látszik a Magyarország előtt álló energiapolitikai utak közti hatalmas különbség.
Az energiahatékonyság javításához a megfelelő ágazati ösztönzők alkalmazása,
az önkormányzati szintet is felölelő közintézményi, valamint a hátrányos helyzetű, energiaszegény háztartásoknak is megfelelő hozzáférést biztosító lakossági támogatási programok kidolgozása, illetve kiterjesztése lenne kívánatos.