Magyarország energiamixében jelentős változások történtek az utóbbi évtizedekben. A rendszerváltás óta a szén felhasználása közel a felére esett vissza. A paksi atomerőmű szerepe nőtt, hiszen a blokkokat egyenként 500 MW-tal (összesen 2000 MW-ra) bővítették. Az elmúlt néhány évben az import áram jelentősége is megnövekedett (nagyjából 30-40%-ra). A megújuló energiaforrások esetében csak mérsékelt növekedés figyelhető meg.
1. ábra: Elsődleges energiaforrások felhasználása Magyarországon (IEA 2015)
Az Európai Unió vezetői 2014. októberében állapodtak meg a 2030-ig szóló éghajlat- és energiapolitikai keretrendszer céljairól, s ebben külön célértékeket állapítottak meg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, az energiahatékonyság növelésére, valamint a megújuló energiaforrások fokozottabb igénybevételére. Az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ig európai átlagban 40%-kal kell csökkenteni az 1990-es szinthez képest. (A 2015. évi párizsi klímaegyezmény nyomán a célértékek esetleges növelésével is számolhatunk.)
A modellünk egyes forgatókönyvei eltérő energiapolitikai döntéseket feltételeznek hazánkban, ami különböző energiamixeket eredményez. A szén-dioxid-kibocsátás mindegyik esetben csökkenést mutat 2030-ig, illetve 2050-ig, ám az egyes eredmények között jelentősek a különbségek.
A főként fosszilis és nukleáris erőművekre támaszkodó ATOM forgatókönyv szerint 2050-re a szén-dioxid-kibocsátás mindössze 6%-kal csökken az Európai Unió által használt PRIMES modell 2010-re számított értékéhez képest. Ennek oka, hogy az elöregedő erőműpark lecserélése fosszilis erőművekkel történik, így a folyamatosan növekvő energiaigényeket az atomenergia mellett – az EU hosszú távú dekarbonizációs céljának ellentmondva – új szén- és gáztüzelésű erőművek elégítik ki.
2. ábra: Az egyes forgatókönyvekben jelentkező CO2-kibocsátás
A KÖZTES-A szcenárió és az ATOM szcenárió között nincs jelentős különbség a szén-dioxid-kibocsátás mennyiségét illetően. Ennek fő oka, hogy az energia kereslete nem változott.
Ezzel szemben a ZÖLD forgatókönyvben 2050-re a szén-dioxid-kibocsátás a PRIMES modell 2010-es értékének 30%-ra csökken. Ebben mind az energiaigények csökkenésének, mind a megújuló energiaforrások elterjedésének oroszlánrésze van. Ebben a forgatókönyvben az elöregedő erőművek termelését jórészt a klímavédelmi és dekarbonizációs célokkal jól összeegyeztethető, megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelés váltja ki. Ezen túlmenően az egyes szektorok (pl. közlekedés) csökkenő kőolajfogyasztása, a tüzelőanyag-szerkezetváltás, az innovatív, szénsemleges ipari technológiák alkalmazása, illetve a fogyasztói oldalon – pl. az épületek szigetelésével, korszerűsítével elért – jelentős energiahatékonyság-növekedés okoz további kibocsátás-csökkenést. Az áramtermelés szén-dioxid-kibocsátásáért főként a földgázfogyasztás felelős.
A KÖZTES-B forgatókönyvben olyan fogyasztáscsökkentési intézkedésekkel számoltunk, amelyek ugyan nem aknáznak ki minden lehetőséget, de viszonylag könnyedén bevezethetőek. Így a kibocsátás-csökkenés nem éri el a ZÖLD forgatókönyv szerinti értéket, de így is a 2010-es érték 60%-ára csökken 2050-re.
Összességében az uniós és hazai klímacélokat leginkább a ZÖLD szcenárió kínálta út szolgálja.