Ez a forgatókönyv azt mutatja meg, hogy a lehető legjobb energiahatékonyság, innovatív termelési technológiák ill. a technikailag és gazdaságilag megvalósítható megújuló energia potenciálok maximális kihasználása mellett hogyan nézne ki a magyar energiaszektor 2030-ban, illetve 2050-ben. A forgatókönyv a különböző megújuló technológiákra kiegyensúlyozottan épít, és figyelembe veszi azok környezeti hatásait. A megújuló energiaforrások térnyerését az energiafogyasztás jelentős csökkenése egészíti ki, így a paksi atomerőmű tervezett bővítésére egyáltalán nincs szükség.

2030-ban még dominálnak a hagyományos erőművek van a rendszerben, de 2050-re a nukleáris áramtermelés megszűnik, az igény több mint 83%-át megújuló energia alapon termelt áram elégíti ki. A primer energiakereslet több mint a felét megújuló energia fedezi.

Az ország 2050-re nettó áramexportőrré válik.

Az ország fosszilis energia-hordozóktól való függősége és a széndioxid-kibocsátás jelentősen csökken.

Minden ágazat és ipari folyamat esetében a maximális energia- és nyersanyag-hatékonyságot feltételezünk. Az ipar végső energia-fogyasztása 2050-re a 2010-es érték 87%-ára csökken.

Az innovatív technológiák (pl. hidrogénstratégia) bevezetésével 2050-re mind a szén, mind az olaj felhasználása elhanyagol-hatóvá válik.

A tömegközlekedés, vasúti teherszállítás és az alternatív közlekedés módok térnyerésével a szektor végső energiaigénye körülbelül a mai 70%-ára csökken 2050-ig. Bár a szektor kőolaj igénye jelentős marad, ennek abszolút értékét sikerül 2050-ig 48 TWh-ról 24 TWh alá szorítani.

Az elektromobilitás jelentősen nő (2030-ra elektromos meghajtású lesz a személyautók több mint 33%-a, míg 2050-re majdnem a fele) és 2050-re az üzemanyagcellás autók aránya is 10% körüli, így a hagyományos autók aránya 33% alá esik.

Egy hosszú távú, nagyon nagy ívű korszerűsítési program elindulásával 2030-ig 1,5 millió, 2050-ig pedig 2 millió lakás is megújulhat. A lakosság végső energia-felhasználása jelentősen csökken a (63,7 TWh-ról 45,7 TWh-ra 2050-ben), bár a földgáz dominanciája megmarad.

A lakossági áram-felhasználás kb. a harmadával csökken, a jelenlegi 12,33 TWh-ról 9,13 TWh-ra (2050-re). Ez körülbelül az ATOM forgatókönyv lakossági áram-felhasználásának a fele.

A befektetési, működtetési, üzemanyag-költségeket összesítve 2050-re a ez a szcenárió válik a legolcsóbbá. a széndioxid-kibocsátás költségeit is figyelembe véte pedig ez a szcenárió messze a legelőnyösebb.

Új határ-keresztező kapacitások segítségével, illetve az országok szorosabb együttműködésével további jelentős hatékonyságjavulás várható az áram- termelésben.

Mindkét KÖZTES forgatókönyv azt feltételezi, hogy a jövőben nem épülnek további atomerőművek, erőműblokkok Magyarországon. A két KÖZTES forgatókönyv az energiaigények nagyságában tér el egymástól. A KÖZTES-A szcenárióban az energiafogyasztás mértéke az ATOM forgatókönyvével megegyező. Itt csupán azt vizsgáltuk meg, hogy hogyan lehet megújuló energiaforrásokkal kiváltani az új atomerőművi blokkokat.

A ország fosszilis energiahordozóktól való függősége 2030-ban megmarad, a megújuló energiaforrások aránya ekkor 14,8%, 2050-re viszont ez az arány a teljes primerenergia ellátásban 26,4%-ra nő.

Biogázelőállítás fedezi a földgázigények egy részét.

Az energia kereslete az ATOM forgatókönyvével megegyező.

A mezőgazdasági szektorban - a ZÖLD szcenárióhöz hasonlóan - 2050-ig a lokálisan elérhető megújuló energiaforrások váltják fel nagyrészt a fosszilis energiahordozókat.

Ebben a szcenárióban szintén a megújuló energiaforrásokra alapuló áramtermelés fedezi a jövőbeli igényeket az atomerőmű bővítése helyett. Ebben az esetben a fogyasztói oldalon mérsékelt energiaigény csökkenéssel is számoltunk. A bevezetett intézkedések– a ZÖLD forgatókönyvtől eltérően – ugyan nem aknáznak ki minden lehetőséget az ágazati energiahatékonyság javítására, de könnyedén bevezethetőek.
A KÖZTES-B forgatókönyv energiaigénye körülbelül félúton van az ATOM és a ZÖLD szcenáriók végső energiaigénye között.

A beépített kapacitások a KÖZTES-A forgatókönyvbeliekhez hasonlóak.

A megújulók 2030-ban az elektromos áram termelésének majdnem 31%-át látják el, míg 2050-re ez az arány 62,4% nő.

Az ipari szektor modellezésénél mérsékelt ágazati, iparági energiahatékonyság javulás elérésére törekedtünk különleges, új és innovatív technológiák bevezetése nélkül.

Az ipar végső energia-felhasználása 31,7 TWh-ra csökken 2050-ben.

Az elektromobilitás lassan terjed, az üzemanyagcellás autók sem nyernek teret.

Ugyanakkor a személyautók hatékonysága nő és a tömeg-közlekedés illetve a vasúti áruszállítás is jelentősebb szerepet kap, mint az ATOM szcenárióban.

2050-ig 1 millió háztartás energetikai korszerűsítésével számoltunk.

Az elérhető végsőenergia-megtakarítás 15,6 TWh 2030-ig, és 22 TWh 2050-ig.

Mérsékelt intézkedésekkel is jelentős költség-megtakarítás érhető el a teljes energia-szektorban és a környezet-terhelés is csökken.

Ez a forgatókönyv a business-as-usual filozófia szerint a jelenlegi hivatalos energiapolitika folytatásával számol, azaz elsősorban a Paksi Atomerőmű bővítésére épít. Az EU által használt referencia modelltől eltérően azonban hosszabb távon, a hatályos magyar energiastratégiában tervezetten felül további atomerőmű bővítésével nem számolunk, így a fosszilis alapú energiatermelés jelentősége is megmarad, miközben a megújulók részaránya számottevően nem nő 2050-ig.

Az energiafelhasználás folyamatosan növekszik, az ország erős földgáz- és kőolajfüggősége megmarad. (2050-ben a végső energia-felhasználás közel 71%-a)

Az atomenergia részesedése is magas az energiamixben (2030-ban 41,7%, és a kiöregedő blokkok bezárása után, 2050-ben is 20,8%).

A megújulók részaránya 2050-re is csupán 15,3%-ra nő.

Az ipar végső energia-felhasználása folyamatosan növekszik 2050-ig, ennek mintegy felét az energia-intenzív ipari folyamatok fogyasztása teszi ki.

Az energia-hordozók szerkezete jelentősen nem változik.

Az alternatív mobilitás részesedése alacsony, a hagyományos benzin illetve dízel meghajtású autók (2030-ban arányuk 87%, 2050-re 80%) határozzák meg a szektor energiaigényét.

Így a közlekedési szektor a jövőben is jelentősen függ az import kőolajtól.

A személyautók száma, a közúti közlekedés jelentősége olyan mértékben növekszik, ami az új közlekedési eszközök energia-hatékonyság javulását túlkompenzálja.

A lakossági végső energiafelhasználás 2050-ig folyamatosan nő (2050-re eléri a 64,26 TWh mennyiséget), a megújuló energiaforrások csak az igények töredékét tudják fedezni.

2030-ban még nincs jelentős eltérés az egyes forgató-könyvek költségvonzata között, 2050-re viszont az ATOM forgatókönyv lesz a legdrágább opció.

Ez a forgatóköny az Európai Unió által használt modellnél jóval kisebb, 2400 MW-nyi nukleáris kapacitást feltételez 2050-ben.

Letölthető infografikák

Zöld Magyarország animációs film